Irodánk, ahol a legkedvezőbb, a piacon a legjobb ajánlatokkal várjuk:
1022 Budapest, Napraforgó utca 7.
Amiért különleges ez az épület:
"A Napraforgó-utca.
Néhány héttel ezelőtt kinn a Pasaréti-út oldalában is megnyílt egy kiállítás : házak bemutatása. Egy vállalkozó cég egész utcányi villát építtetett fel s azokat együttesen bemutatta a közönségnek. Az utca a napraforgóról kapta nevét s a név ezúttal szimbolikus. A modern házak hatalmas ablakai a Nap éltető sugarait várják, bárhonnan jöjjön is az, úgy vannak építve, hogy befogadhassák. Napfény és levegő, tisztaság és egyszerűség, praktikum és mindezekből folyó egészség kell a mai embernek. A Napraforgó-utca házai, melyek felépítésében a mai magyar építésztársadalom színejava működött közre, Kertész K. Róberttől Molnár Farkasig, a nagyvárosi ember természet- és saját otthon utáni sóvárgását akarják kielégíteni, jól és olcsón. Ezt a nemes munkát nem érheti gáncs még akkor sem, ha valakinek nem szívügye az új stílusú építészet. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a villák legnagyobb része máris gazdára talált."
Forrás: Genthon István írása a Napkelet 1932/1. számából:
http://epa.oszk.hu/02000/02076/00109/pdf/Napkelet_1932_01_070-073.pdf
A 7. számú házat Wellisch Andor tervezte.
"A Vecseyre magyarosító Wellisch Andor (1887-1956), a Fővárosi Közmunkák Tanácsának későbbi tagja apja, a híres Wellisch Alfréd nyomdokaiba lépve szintén az építészi pályát választotta. A budapesti Műegyetemen tanult 1910-ig, majd Berlinbe került, ahol Bruno Möhring, valamint a jeles színháztervező, a magyarországi születésű Kaufmann Oszkár mellett dolgozott. Hazatérése után, 1914-ben átvette apjától a Wellisch-irodát, melyet az ő korszakában már gyakorlatilag a fotóművész Vydareny Iván vezetett, harminchat évig. Utóbb számos épületet tulajdonítottak Wellisch Andornak, ezek tényleges tervezője Vydareny volt.
Wellisch Andor eleinte belsőépítészként dolgozott, majd apja nyomdokába lépve ő is bérházakra szakosodott, emellett villákat is tervezett. Előbbiek közül kiemelkedik a Petőfi téri ortodox templom mellett álló, 1938-ban átadott bérház, amely része a főváros legegységesebben megmaradt korabeli épülettömbjének. Közreműködött a Madách Imre út nyitányaként épült reprezentatív Károly körúti tömb kialakításában is. Az 1920-as években mintegy kétszázötven épületet tervezett az Észak-magyarországi Kőszénbánya Rt. baglyasaljai bányászkolóniájának, elsősorban lakóházakat és ipari épületeket, de templomot, iskolát, kultúrházat és munkáskaszinót is. A baglyasaljai kolónia közeli rokonságot mutat az országban ekkoriban elterjedtnek mondható, egész lakónegyedeket egységes stílusban kialakító szecessziós kolóniaépítészet többi képviselőjével, köztük a műfaj legjelentősebb hazai példájával, a Wekerle-teleppel.
Ő tervezte az 1925-ben átadott, a Budapesti Új Lóversenytért Építő Rt. által finanszírozott rákosi lóversenypálya létesítményeit is, melyeket nem kisebb pályatárs, mint Alpár Ignác mutatott be a szaksajtóban. Berlini mestere, az 1910-es Nagy-Berlin-terv egyik kidolgozója, Möhring példája lebeghetett előtte, amikor 1935-ben elkészítette a főváros rendezésének és Nagy-Budapest kialakításának tervét, amely azonban papíron maradt.
Villái közül kiemelendő az 1911-ben épült Abonyi utcai Márkus-villa, a Szilágyi Erzsébet fasorban álló, 1914-ben elkészült Székely-villa, valamint legfontosabb ide tartozó műve, a szintén 1914-ben átadott, védettséget élvező Garas utca 12. számú épület. 1931-ben, számos pályatársával együtt, részt vett a Fejér Lajos és Dános László pasaréti vállalkozásában, a Napraforgó utcai "kislakásos családiház-mintatelep" létrehozásában (a 7. számú házat tervezte). A fővárosi kislakás-építési akció keretében megvalósult lakóházakat - berendezésük után, de még átadásuk előtt - a modern hazai építészet reprezentatív kiállításaként nyitották meg. A "mintatelep" házainak többsége mára sajnálatos módon elvesztette eredeti arculatát." Forrás: http://nol.hu/archivum/archiv-40628
A két Napraforgó utcai kép forrása: http://www.csaladihaztervezes.hu/blog/modern-epiteszeti-mintatelep-1931-bol